[1] Jöjjetek, örvendezzünk az Úr előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt!
[2] Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!
[3] Mert nagy Isten az Úr, nagy király minden isten fölött.
[4] Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi.
[5] Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta.
[6] Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az Úr előtt!
[7] Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát,
[8] ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meríbánál, amikor Masszánál voltatok a pusztában,
[9] ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet.
[10] Negyven évig bosszankodtam arra a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, nem ismeri útjaimat.
[11] Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mehetnek be a nyugalom helyére!