[1] Dicsérjétek az Urat! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
[2] Ki tudná elmondani, milyen hatalmas az Úr, ki beszélhetné el minden dicső tettét?
[3] Boldogok, akik megtartják a törvényt, akiknek tettei mindenkor igazak.
[4] Gondolj rám, Uram, amikor megkegyelmezel népednek, gondoskodj rólam, amikor megszabadítod!
[5] Hadd láthassam választottaid jólétét, örülhessek néped örömének, és dicsőíthesselek örökségeddel együtt!
[6] Vétkeztünk őseinkkel együtt, bűnt, gonoszságot követtünk el.
[7] Őseink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem gondoltak nagy szeretetedre, hanem engedetlenek voltak a tengernél, a Vörös-tengernél.
[8] De az Úr megszabadította őket nevéért, hogy megismertesse hatalmát.
[9] Megdorgálta a Vörös-tengert, és az kiszáradt, átvezette őket a mély vízen, akár a pusztában.
[10] Megszabadította őket gyűlölőik kezéből, megváltotta az ellenség kezéből.
[11] Üldözőiket víz borította el, egy sem maradt meg közülük.
[12] Akkor hittek ígéreteiben, és dicséretet énekeltek.
[13] De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében.
[14] Sóvárgás fogta el őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban.
[15] Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük.
[16] Féltékenyek lettek a táborban Mózesre és Áronra, az Úr szent emberére.
[17] Megnyílt a föld, és elnyelte Dátánt, eltemette Abírám csoportját.
[18] Tűz gyulladt ki csoportjukban, láng pusztította el a bűnösöket.
[19] Borjút készítettek a Hóreb-hegynél, leborultak a bálványszobor előtt.
[20] Fölcserélték dicsőséges Istenüket növényevő bika képmásával.
[21] Megfeledkeztek szabadító Istenükről, aki hatalmas dolgokat vitt véghez Egyiptomban,
[22] csodákat Hám földjén, félelmetes dolgokat a Vörös-tengernél.
[23] Elhatározta, hogy elpusztítja őket, de választottja, Mózes, közbelépett értük, és elfordította pusztító haragját.
[24] Megvetették a kívánatos földet, nem hittek ígéretének,
[25] hanem zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az Úr szavára.
[26] Ezért rájuk emelte kezét, és elhullottak a pusztában,
[27] utódaikat a pogányok közé juttatta, és szétszórta országaikba.
[28] Azután odaszegődtek Baal-Peórhoz, és holt bálványoknak szóló áldozatokból ettek.
[29] Ingerelték tetteikkel az Urat, ezért csapás szakadt rájuk.
[30] De előállt Fineás, végrehajtotta az ítéletet, és megszűnt a csapás.
[31] Igaz tettnek számít ez neki nemzedékről nemzedékre mindörökké.
[32] Meríbá vizeinél is haragra ingerelték, Mózes is rosszul járt miattuk,
[33] mert elkeserítették lelkét, és meggondolatlanul beszélt.
[34] Nem pusztították ki a népeket sem, pedig meghagyta nekik az Úr.
[35] Sőt összekeveredtek a pogányokkal, és eltanulták tetteiket.
[36] Bálványaikat tisztelték, amelyek csapdába ejtették őket.
[37] Feláldozták fiaikat és leányaikat a szellemeknek.
[38] Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket a kánaáni bálványoknak áldoztak, vérontással gyalázták meg az országot.
[39] Beszennyezték magukat cselekedeteikkel, erkölcstelen tetteikkel.
[40] Ezért haragra gerjedt népe ellen az Úr, és megutálta örökségét.
[41] Pogányok kezébe adta őket, gyűlölőik uralkodtak rajtuk.
[42] Sanyargatták őket ellenségeik, és meg kellett alázkodniuk előttük.
[43] Sokszor megmentette őket, de ők önfejűen engedetlenek maradtak, és mélyre süllyedtek bűneik miatt.
[44] Mégis rájuk tekintett nyomorúságukban, meghallgatta esedezésüket.
[45] Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre, nagy szeretettel megkönyörült rajtuk.
[46] Irgalmasságra indította mindazokat, akik fogságba vitték őket.
[47] Segíts meg minket, Urunk, Istenünk, és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged!
[48] Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! Az egész nép mondja: Ámen! Dicsérjétek az Urat!