[1] A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak tanítókölteménye. A szeretet éneke.
[2] Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak mondom el, nyelvem gyors, mint az írnok tolla.
[3] Legszebb vagy az emberek közt, kedves szavak áradnak ajkadról, meg is áld Isten örökre!
[4] Kösd derekadra kardodat, te hős, ölts pompás díszruhát!
[5] E díszedben járj sikerrel az igaz ügyért, az igazság védelmében! Jobbod félelmetes dolgokra tanítson!
[6] Nyilaid hegyesek, átjárják a király ellenségeinek szívét, népek kerülnek hatalmadba.
[7] Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája.
[8] Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, ezért kent föl téged társaid közül Isten, a te Istened öröm olajával.
[9] Mirha, aloé, kasszia illata árad minden öltözetedből, elefántcsont palotákból hárfák vidámítanak.
[10] Királylányok viselik ékszereidet, jobbod felől a királyné áll ófíri arannyal ékesítve.
[11] Halld csak, leány, nézz, és figyelj ide! Feledd el népedet és atyádnak házát!
[12] Szépségedet a király kívánja, mert ő a te urad, borulj le előtte!
[13] Tírusz leánya! A nép gazdagai ajándékkal hízelegnek neked.
[14] Csupa dísz a királylány odabent, arannyal van átszőve ruhája.
[15] Hímzett ruhákban vezetik a királyhoz, szüzek, barátnői követik, így vonulnak hozzád.
[16] Ujjongó örömmel vezetik őket, úgy vonulnak be a királyi palotába.
[17] Őseid helyébe fiaid lépnek, akiket fejedelmekké teszel az egész földön.
[18] Hirdetem nevedet minden nemzedéknek. Ezért magasztalnak majd a népek örökkön-örökké.