[1] A karmesternek: Dávid zsoltára.
[2] Ments meg, Uram, a gonosz emberektől, oltalmazz meg az erőszakos emberektől,
[3] akik rosszat terveznek szívükben, mindennap háborúságot szítanak!
[4] Nyelvük éles, mint a kígyóé, viperaméreg van ajkukon. (Szela.)
[5] Őrizz meg, Uram, a bűnösök hatalmától, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, akik jártomban el akarnak gáncsolni!
[6] Tőrt vetettek nekem a gőgös emberek, köteleket és hálót feszítettek ki, az út mentén csapdát állítottak nekem. (Szela.)
[7] Te vagy Istenem – mondom az Úrnak –, figyelj hát, Uram, könyörgő szavamra!
[8] Én Uram, Uram, hatalmas szabadítóm, te véded fejemet a küzdelem napján.
[9] Ne teljesítsd, Uram, a bűnös kívánságát, ne engedd sikerülni terveit, ne fuvalkodhasson fel! (Szela.)
[10] A körülöttem ólálkodók fejére zúduljon az a nyomorúság, amit ajkuk felidéz!
[11] Hulljon rájuk tüzes parázs, taszítsd őket vizes gödrökbe, hogy föl ne kelhessenek!
[12] Ne maradjon meg a rágalmazó a földön, az erőszakos embert üldözze gonoszsága, míg össze nem roskad!
[13] Tudom, hogy az Úr felkarolja a nincstelenek ügyét, a szegények jogát.
[14] Csak az igazak magasztalják nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt.