[1] Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.
[2] Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!
[3] A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek!
[4] Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel.
[5] Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű:
[6] reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad.
[7] Bizony elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt hirtelen semmivé leszünk,
[8] ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé.
[9] Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.
[10] Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.
[11] Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod?
[12] Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!
[13] Fordulj hozzánk, Uram! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon!
[14] Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben!
[15] Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt!
[16] Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon!
[17] Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!