[1] A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Dávidé.
[2] Segíts meg, Istenem, mert nyakamig érnek a vizek!
[3] Feneketlen iszapba süllyedtem, nincs hol megállnom. Örvénylő vizekbe estem, elsodort az ár.
[4] Belefáradtam a kiáltozásba, kiszáradt a torkom, szemem elhomályosodott, míg Istenemre vártam.
[5] Hajam szálainál is többen vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. Sok hazug ellenségem akar elnémítani engem. Azt kell visszaadnom, amit nem raboltam.
[6] Istenem, te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted.
[7] Ne szégyenkezzenek miattam, akik benned reménykednek, Uram, Seregeknek Ura! Ne érje gyalázat miattam azokat, akik hozzád folyamodnak, Izráel Istene!
[8] Mert érted vállaltam gyalázatot, érted borítja szégyenpír arcomat.
[9] Idegenné lettem testvéreim számára, anyám fiai sem ismernek rám.
[10] Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.
[11] Sírtam, és böjttel gyötörtem magam, de ez csak gyalázatomra vált.
[12] Ha gyászruhát öltöttem, szóbeszéd ért miatta.
[13] Engem szólnak meg a kapuban üldögélők, rólam szólnak a borivók nótái.
[14] De én hozzád imádkozom, Uram, a kegyelem idején, Istenem. Nagy szeretettel hallgass meg, hűségesen segíts meg!
[15] Húzz ki a sárból, hogy el ne süllyedjek, hadd meneküljek meg gyűlölőimtől, az örvénylő vizekből!
[16] Ne sodorhasson el a víz árja, ne nyelhessen el a mélység, ne záruljon be fölöttem a kút szája!
[17] Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel, nagy irgalmaddal fordulj hozzám!
[18] Ne rejtsd el orcádat szolgád elől! Bajban vagyok, siess, hallgass meg!
[19] Jöjj hozzám, és válts meg engem, ments meg ellenségeimtől!
[20] Te tudod, milyen gyalázat ért, milyen szégyen és szidalom; látod minden ellenségemet.
[21] A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam.
[22] Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak.
[23] Váljék a saját asztaluk kelepcévé, jólétük idején is csapdává!
[24] Homályosodjék el szemük, ne lássanak, tedd a derekukat mindig erőtlenné!
[25] Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod érje utol őket!
[26] Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója!
[27] Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél.
[28] Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez!
[29] Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be!
[30] De engem, megalázottat és szenvedőt, segíts meg, és oltalmazz, Istenem!
[31] Isten nevét dicsérem énekkel, magasztalom hálaadással.
[32] Jobban tetszik ez az Úrnak a marháknál, az ép szarvú és körmű bikáknál.
[33] Látják ezt az alázatosak, és örülnek. Ti, Istent keresők, éledjen szívetek!
[34] Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak.
[35] Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük mozog.
[36] Mert Isten megszabadítja Siont, felépíti Júda városait. Ott laknak, birtokba veszik,
[37] és öröklik azt szolgáinak utódai, ott laknak majd, akik nevét szeretik.