[1] A karmesternek: Fúvós hangszerre. Dávid zsoltára.
[2] Figyelj beszédemre, Uram, vedd észre sóhajtozásomat!
[3] Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom, mert hozzád imádkozom!
[4] Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak.
[5] Istenem, te nem leled örömöd a bűnben, nem talál otthonra nálad a gonosz.
[6] Nem állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők, gyűlölsz minden gonosztevőt.
[7] Elpusztítod a hazudozókat; a vérszomjas és álnok embert utálja az Úr.
[8] De én bemehetek házadba, mert te nagyon szeretsz engem, és szent templomodban leborulok, mert tisztellek téged.
[9] Vezess, Uram, igazságodban, mert ellenségeim vannak, egyengesd előttem az utat!
[10] Mert nem jön ki szájukon őszinte szó, belül romlottak, nyitott sír a torkuk, sima a nyelvük.
[11] Derítsd ki vétküket, Istenem, bukjanak bele fondorlataikba! Taszítsd el őket sok vétkük miatt, mert ellened lázadtak!
[12] Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet.
[13] Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.