[1] Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek!
[2] Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni.
[3] Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk,
[4] nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.
[5] Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak.
[6] Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak,
[7] hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait.
[8] Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, amelynek lelke nem maradt hű Istenhez,
[9] mint az íjjal fölfegyverzett efraimiak, akik meghátráltak az ütközet napján.
[10] Nem tartották meg Isten szövetségét, nem akarták követni tanítását.
[11] Elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket látniuk engedett.
[12] Őseik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején.
[13] Tengert vágott ketté, és átvezette őket, a víztömeget gátként állította meg.
[14] Nappal felhővel vezette őket, éjszakánként pedig tűz fényével.
[15] Sziklákat hasított ketté a pusztában, bőven adott inniuk a mélységből.
[16] Patakokat fakasztott a sziklából, mint folyamokat zúdította le vizüket.
[17] De továbbra is vétkeztek ellene, lázongtak a Felséges ellen a pusztában.
[18] Próbára tették Istent vágyaikkal, ennivalót kérve kívánságuk szerint.
[19] Isten ellen szóltak, amikor ezt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
[20] A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz, és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni, és húsról gondoskodni népének?
[21] Az Úr ezt hallva megharagudott, és tűz lobbant fel Jákób ellen, haragra gerjedt Izráel ellen,
[22] mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében.
[23] Parancsot adott a magas fellegeknek, és megnyitotta az égi kapukat.
[24] Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik.
[25] Isteni kenyeret evett mindenki, eledelt küldött, hogy jóllakjanak.
[26] Keleti szelet támasztott az égen, és déli szelet hajtott erejével.
[27] Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, annyi madarat, mint a tenger fövenye.
[28] Táborukra hullatta azokat, hajlékaik köré.
[29] Ettek, és igen jóllaktak, amit csak kívántak, megadta nekik.
[30] De nem hagytak fel kívánságaikkal, bár még szájukban volt az étel.
[31] Ezért haragra gerjedt ellenük az Isten, megölte legjobbjaikat, leterítette Izráel ifjait.
[32] Ezek után is csak vétkeztek, és nem hittek csodáiban.
[33] Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat, esztendeiket rémületben.
[34] Ha öldökölni kezdte őket, hozzá folyamodtak, megtértek, és kívánkoztak Isten után.
[35] Meggondolták, hogy Isten a kősziklájuk, a felséges Isten a megváltójuk.
[36] De csak szájukkal hitegették, nyelvükkel hazudoztak neki.
[37] Szívük azonban nem tartott ki mellette, nem voltak hűségesek szövetségéhez.
[38] Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani, sőt sokszor visszafojtja haragját, nem engedi, hogy egészen fellobbanjon indulata.
[39] Meggondolja, hogy halandók ők, olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza.
[40] Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban!
[41] Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét.
[42] Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból,
[43] amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején.
[44] Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból.
[45] Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk.
[46] Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak.
[47] Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással.
[48] Állataikat jégesővel verette, jószágaikat villámokkal.
[49] Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét.
[50] Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta.
[51] Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám sátraiban.
[52] Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában.
[53] Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el.
[54] Bevitte őket szent helyére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott.
[55] Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba.
[56] De ők kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit.
[57] Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj.
[58] Áldozóhalmaikkal haragították, és bálványszobraikkal ingerelték.
[59] Ezt hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt.
[60] Elvetette sílói lakóhelyét, sátrát, amelyben az emberek közt lakott.
[61] Fogságba juttatta hatalma jelét, ékességét ellenség kezébe.
[62] Népét fegyver martalékává tette, mert megharagudott örökségére.
[63] Ifjait tűz emésztette meg, szüzeinek nem énekeltek nászdalt.
[64] Papjai fegyver által estek el, özvegyei nem sírhattak.
[65] Akkor, mint aki addig aludt, fölébredt az Úr, mint egy bortól ujjongó hős,
[66] és visszaverte ellenségeit, gyalázatba döntötte őket örökre.
[67] De József sátrát megvetette, nem Efraim törzsét választotta,
[68] Júda törzsét választotta ki, a Sion hegyét, mert azt szereti.
[69] Magasra építette szentélyét, akár az eget, örök alapot vetett neki, akár a földnek.
[70] Azután kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és kivette őt a juhaklok közül.
[71] A szoptatós juhok mögül hozta el, hogy pásztora legyen népének, Jákóbnak, és örökségének, Izráelnek.
[72] Pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel.