[1] A karmesternek: Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem.
[2] Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
[3] Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
[4] Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.
[5] Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
[6] Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
[7] Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
[8] Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy.
[9] Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,
[10] kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.
[11] Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság:
[12] a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.
[13] Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.
[14] Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
[15] Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.
[16] Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.
[17] Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!
[18] Számolgatom, de több a homokszemeknél, és a végén is csak nálad vagyok.
[19] Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst, és távoznának tőlem a vérontó emberek!
[20] Akik csalárdul beszélnek rólad, ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet.
[21] Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, Uram? Ne utáljam-e támadóidat?
[22] Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen nekem is ellenségeimmé lettek.
[23] Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!
[24] Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!