[1] A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült.
[2] Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem.
[3] A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll.
[4] Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. (Szela.) Isten elküldi szeretetét és hűségét.
[5] Oroszlánok között fekszem, amelyek felfalják az embereket. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard.
[6] Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!
[7] Hálót vetettek lábaim elé, megalázták lelkemet. Vermet ástak nekem, de maguk estek bele. (Szela.)
[8] Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek!
[9] Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!
[10] Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt,
[11] mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig.
[12] Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!