[1] A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára.
[2] Halljátok ezt mind, ti, népek, figyeljen a világ minden lakója,
[3] közemberek és előkelők, gazdag és szegény egyaránt!
[4] Bölcs dolgokat beszél majd szám, szívem gondolatai értelmesek.
[5] Példázatra figyel fülem, hárfakísérettel adom elő talányomat.
[6] Miért féljek a gonosz napokon, ha körülvesz az alattomosok bűne,
[7] akik vagyonukban bíznak, és nagy gazdagságukkal dicsekszenek?
[8] Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek.
[9] Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla,
[10] még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt.
[11] Pedig meglátja! Meghalnak a bölcsek, a bolond és ostoba is elpusztul, és másokra hagyják vagyonukat.
[12] Azt képzelik, hogy házuk örökké megmarad, lakásuk nemzedékről nemzedékre, földeket neveznek el róluk.
[13] De a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.
[14] Ez a bolondok sorsa, és követik őket azok, akiknek tetszik beszédük. (Szela.)
[15] Mint juhok kerülnek a holtak hazájába, a halál lesz a pásztoruk. Alakjuk eltűnik a holtak hazájában, nem lesz lakásuk. Reggelre a becsületesek uralkodnak.
[16] De Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni. (Szela.)
[17] Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz is házában.
[18] Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi kincse.
[19] Bár életében áldottnak tartja magát, és dicsérik, hogy jól megy sora,
[20] mégis őseinek nemzedékéhez kerül, soha többé nem lát napvilágot.
[21] Mert a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.