[1] A karmesternek: Dávid zsoltáréneke.
[2] Téged illet a dicséret, ó, Isten, a Sionon! Neked teljesítik a fogadalmakat.
[3] Te hallgatod meg az imádságot, hozzád fordul minden ember.
[4] Erőt vettek rajtunk a bűnök, de te megbocsátod vétkeinket.
[5] Boldog, akit kiválasztasz, és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzék. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével!
[6] Félelmet keltve, de igazságosan válaszolsz nekünk, szabadító Istenünk! Benned bízik mindenki a föld széléig és a messzi tengereken,
[7] aki hegyeket hoztál létre erőddel, és hatalmat öltöttél magadra,
[8] lecsillapítottad a tengerek zúgását, hullámaik zúgását, a nemzetek háborgását.
[9] Ezért félnek jeleidtől még a föld határain lakók is. Kelet és nyugat tájait ujjongásra indítod.
[10] Gondoskodsz a földről, megöntözöd, nagyon meggazdagítod, Isten patakja tele van vízzel. Gabonával látod el az embereket, így gondoskodsz a földről.
[11] Barázdáit megitatod, göröngyeit elegyengeted, záporesővel porhanyítod, növényzetét megáldod.
[12] Megkoronázod az évet javaiddal, és nyomaidon bőség fakad.
[13] Legelők sarjadnak a pusztán, ujjongás övezi a halmokat.
[14] Nyájak lepik el a legelőket, a völgyeket gabona borítja, ujjonganak és énekelnek.