[1] Dávid tanítókölteménye. Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt.
[2] Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan könyörgök az Úrhoz.
[3] Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat.
[4] Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat. Tőrt vetettek nekem az ösvényen, amelyen járok.
[5] Tekints jobb kezem felé, és lásd meg, hogy senki sem akar észrevenni! Elveszett minden menedékem, senki sem törődik velem.
[6] Hozzád kiáltok, Uram, és ezt mondom: Te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén.
[7] Figyelj esedezésemre, mert igen elesett vagyok! Ments meg üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam!
[8] Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet! Körém sereglenek majd az igazak, amikor jót teszel velem.