[1] A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
[2] Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet!
[3] Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.
[4] Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél,
[5] micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?
[6] Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.
[7] Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél:
[8] a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is,
[9] az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak.
[10] Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!