[1] A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye.
[2] Isten, saját fülünkkel hallottuk, elbeszélték nekünk apáink, mit vittél véghez napjaikban, a régi időkben.
[3] Kezeddel népeket űztél el, őket pedig a helyükre plántáltad. Nemzeteket zúztál össze, őket pedig a helyükre küldted.
[4] Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot, és nem a saját karjuk segítette meg őket, hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted őket.
[5] Te vagy királyom, ó, Isten! Parancsodra megszabadul Jákób.
[6] Általad verjük le ellenségeinket, neved segítségével tiporjuk el támadóinkat.
[7] Mert én nem az íjamban bízom, nem a fegyverem segít meg engem.
[8] Te segítesz meg ellenségeinkkel szemben, gyűlölőinket te szégyeníted meg.
[9] Istent dicsérjük mindennap, neved magasztaljuk örökké. (Szela.)
[10] Mégis elvetettél, megszégyenítettél minket, nem vonultál ki seregeinkkel.
[11] Megfutamítottál az ellenség előtt, gyűlölőink kifosztottak bennünket.
[12] Odadobtál minket, mint vágójuhokat, és szétszórtál a népek közé.
[13] Potom áron adtad el népedet, nem szabtál magas vételárat érte.
[14] Gyalázatossá tettél szomszédaink előtt, gúnyol és csúfol környezetünk.
[15] Szóbeszéd tárgyává tettél a népek között, fejüket csóválják miattunk a nemzetek.
[16] Mindennap szidalmaznak engem, szégyen borítja arcomat
[17] a gyalázók és a káromlók szava miatt, az ellenség és a bosszúálló miatt.
[18] Bár mindez ránk szakadt, nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.
[19] Szívünk nem szakadt el tőled, lépteink sem tértek le ösvényedről.
[20] Pedig a sakálok tanyájára űztél minket, és a halál árnyékát borítottad ránk.
[21] Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és idegen istenhez emeltük volna fel kezünket,
[22] nem vette volna-e észre Isten? Hiszen ő ismeri a szívnek titkait.
[23] Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek.
[24] Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp!
[25] Miért rejted el orcádat, miért felejted el nyomorúságunkat és ínségünket?
[26] Lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt.
[27] Siess segítségünkre! Válts meg minket irgalmadból!