[1] Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk.
[2] A fűzfákra akasztottuk ott hárfáinkat.
[3] Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből!
[4] Hogyan énekelhetnénk éneket az Úrról idegen földön?
[5] Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!
[6] Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek!
[7] Emlékezz, Uram, az edómiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig!
[8] Babilon pusztulásra méltó népe! Boldog lesz, aki megfizet neked azért, amit velünk elkövettél.
[9] Boldog lesz, aki megragadja és a sziklához csapja csecsemőidet!