[1] Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az Úrnak.
[2] Uram, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem,
[3] hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül.
[4] Uram, Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el,
[5] ha rosszul bántam jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott,
[6] akkor ellenség üldözzön és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet! (Szela.)
[7] Uram, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel! Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem!
[8] Gyülekezzenek köréd a népek, te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban!
[9] Az Úr ítéletet tart a népek fölött. Adj nekem igazat, Uram, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok!
[10] Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten!
[11] Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket.
[12] Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet.
[13] Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz.
[14] Pedig őt találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít.
[15] Ha rosszakarat fogan meg benne, nyomorúságot hordoz, és csalódást szül!
[16] Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített.
[17] Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll.
[18] Hálát adok az Úrnak, mert igaz, zengem a felséges Úr nevét.