[1] A karmesternek: Dávid zsoltára,
[2] abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz.
[3] Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!
[4] Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!
[5] Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van.
[6] Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted.
[7] Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem.
[8] Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem.
[9] Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.
[10] Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél.
[11] Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet!
[12] Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!
[13] Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!
[14] Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen,
[15] hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.
[16] Ments meg, mert vért ontottam, ó, Isten, szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem.
[17] Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám.
[18] Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen.
[19] Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!
[20] Tégy jót a Sionnal kegyelmesen, építsd fel Jeruzsálem kőfalait!
[21] Akkor majd kedveled a helyesen bemutatott áldozatokat, az égőáldozatot és a teljesen elégő áldozatot. Akkor majd áldozhatnak oltárodon bikákat.