[1] Dávid imádsága. Uram, hallgasd meg igaz ügyemet, figyelj esedezésemre! Ügyelj imádságomra, mert ajkam nem csalárd.
[2] Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot.
[3] Megvizsgáltad szívemet, meglátogattál éjjel. Próbára tettél, nem találsz bennem álnokságot, nem jön ki ilyen a számon.
[4] Bármit tettek az emberek, én a te beszédedre figyelve őrizkedtem az erőszakosok útjától.
[5] Lépteim ösvényeidhez ragaszkodnak, nem inognak meg lépteim.
[6] Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet!
[7] Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek támadóik elől.
[8] Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába
[9] a bűnösök elől, akik erőszakoskodnak velem, halálos ellenségeim elől, akik körülfognak.
[10] Konok szívük elzárkózik, szájuk gőgösen beszél.
[11] Lépten-nyomon körülvesznek, arra igyekeznek, hogy földre terítsenek.
[12] Olyanok, mint a zsákmányra vágyó oroszlán, mint a lesben álló hím oroszlán.
[13] Lépj elő, Uram! Szállj szembe vele, és terítsd le! Ments meg engem kardoddal a bűnösöktől!
[14] Ments meg kezeddel az emberektől, a világ embereitől, Uram, akik kiveszik részüket az életből! Töltsd meg hasukat azzal, amit nekik tartogatsz, lakjanak jól vele a fiaik is, és ami megmarad, hagyják gyermekeikre!
[15] Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek.