[1] Zarándokének. Emlékezz, Uram, Dávidra, minden viszontagságára!
[2] Mert esküt tett az Úrnak, fogadalmat Jákób erős Istenének:
[3] Nem megyek be addig házamba, nem fekszem le fekvőhelyemre,
[4] szememet nem hagyom aludni, szempilláimat nyugodni,
[5] míg nem találok helyet az Úrnak, lakóhelyet Jákób erős Istenének!
[6] Hallottuk, hogy a láda Efrátában van, és rátaláltunk Jaar mezőin.
[7] Menjünk el lakóhelyére, boruljunk le lába zsámolyánál!
[8] Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája!
[9] Papjaidat vedd körül igazságoddal, híveid pedig hadd ujjongjanak!
[10] A te szolgádért, Dávidért ne fordulj el felkent királyodtól!
[11] Megesküdött az Úr Dávidnak igazán, nem másítja azt meg: Véredből való utódot ültetek trónodra.
[12] Ha fiaid megtartják szövetségemet és intelmeimet, amelyekre tanítottam őket, akkor még az ő fiaik is trónodon ülnek mindvégig.
[13] Mert a Siont választotta ki az Úr, azt kívánta lakóhelyéül:
[14] Ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert így kívánom!
[15] Gazdagon megáldom eledelét, szegényeit jól tartom kenyérrel,
[16] papjait körülveszem szabadításommal, hívei vígan ujjonganak.
[17] Ott növelem meg Dávid hatalmát, gondom lesz felkentem mécsesére.
[18] Ellenségeire szégyent borítok, őrajta azonban ragyogni fog koronája.