[1] Hozzád menekülök, Uram, ne szégyenüljek meg soha!
[2] Ments meg, szabadíts meg irgalmasan! Fordítsd felém füledet, és segíts meg!
[3] Légy erős kősziklám, ahova mindig fölmehetek, melyet segítségemre rendeltél, mert te vagy az én sziklaváram.
[4] Istenem, ments meg a bűnösök kezéből, az álnok és erőszakos emberek markából!
[5] Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta.
[6] Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen.
[7] Sokan csodálkoznak rajtam, mert te vagy erős oltalmam.
[8] Szám dicséreteddel van tele, dicsőítelek mindennap.
[9] Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el!
[10] Mert ellenségeim azt mondják rólam, akik életemre törnek, így tanácskoznak:
[11] Elhagyta őt Isten, üldözzétek, fogjátok meg, mert nincs, aki megmentse!
[12] Ó, Isten, ne légy távol tőlem, Istenem, siess segítségemre!
[13] Megszégyenülve vesszenek el, akik ellenem támadnak! Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik vesztemre törnek!
[14] Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged.
[15] Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket.
[16] Az Úrnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem.
[17] Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat.
[18] Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.
[19] Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem?
[20] Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem.
[21] Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz.
[22] Én is magasztallak hárfával hűségedért, Istenem! Lantot pengetve éneklek neked, Izráel Szentje!
[23] Ujjong az ajkam, ha neked zenghet, lelkem is, amelyet megváltottál.
[24] Nyelvem is mindennap emlegeti igazságodat, mert szégyen és gyalázat érte azokat, akik vesztemre törtek.