[1] A karmesternek: Zsoltárének. Örvendj, egész föld, az Istennek!
[2] Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét!
[3] Mondjátok Istennek: Milyen félelmetesek a te tetteid! Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.
[4] Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét. (Szela.)
[5] Gyertek és lássátok Isten tetteit! Félelmetesek dolgai az emberek között:
[6] Szárazfölddé változtatta a tengert, száraz lábbal keltek át a folyón. Ezért örüljünk neki!
[7] Hatalmasan uralkodik mindenkor, szemmel tartja a népeket, hogy ne kelhessenek föl a lázadók. (Szela.)
[8] Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét!
[9] Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon.
[10] Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt.
[11] Hálóba kerítettél minket, nehéz terhet raktál a hátunkra.
[12] Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk.
[13] Áldozatokkal megyek házadba, teljesítem fogadalmaimat,
[14] melyeket ajkam kimondott, és szám megígért a bajban.
[15] Hízott állatokat mutatok be neked áldozatul, kosokat is áldozok, marhákat és bakokat készítek el neked. (Szela.)
[16] Gyertek, halljátok, ti, istenfélők, mind, hadd mondjam el, mit tett velem!
[17] Szám hozzá kiáltott, nyelvem őt magasztalta.
[18] Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr.
[19] De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára.
[20] Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.