[1] A karmesternek: Dávid tanítókölteménye,
[2] abból az időből, amikor az edómi Dóég Saulhoz ment, és jelentette neki, hogy Dávid Ahímelek házába érkezett.
[3] Mit dicsekszel gonoszságoddal, te nagy hős? Hiszen Isten szeretete mindig megmarad!
[4] Romlásomra törsz, te cselszövő! Nyelved olyan, mint az éles borotva.
[5] A rosszat szereted, nem a jót, a hazugságot, nem az igaz beszédet. (Szela.)
[6] Szeretsz bántóan beszélni, álnok a nyelved.
[7] Össze is tör téged az Isten végleg, megragad, kiránt sátradból, kitép gyökerestül az élők földjéből. (Szela.)
[8] Látják ezt az igazak, és félnek, rajta meg nevetni fognak.
[9] Ez az az ember – mondják –, akinek nem kellett Isten oltalma, hanem nagy gazdagságában bízott, és csalárdságban volt erős.
[10] De én olyan vagyok, mint a viruló olajfa, Isten házában lehetek, bízom Isten szeretetében most és mindenkor.
[11] Hálát adok neked mindenkor, mert te munkálkodsz. Nevedben reménykedem, mert jó vagy híveidhez.