[1] A karmesternek: Dávidé, az Úr szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az Úrnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az Úr.
[2] Ezt mondta: Szeretlek, Uram, erősségem!
[3] Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!
[4] Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
[5] Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem.
[6] A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám.
[7] Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott.
[8] Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt.
[9] Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne.
[10] Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt.
[11] Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant.
[12] A sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket.
[13] Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei jégesővel és tüzes parázzsal.
[14] Dörgött az Úr az égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal.
[15] Kilőtte nyilait, és szétszórta, tömérdek villámot röpített ki.
[16] Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól, Uram, haragod szelének fúvásától.
[17] Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem.
[18] Megmentett engem ellenségem hatalmától, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam.
[19] Rám törhetnek a veszedelem napján, de az Úr az én támaszom.
[20] Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.
[21] Igazságom szerint bánt velem az Úr, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem.
[22] Hiszen vigyáztam az Úr útjára, és Istenemet nem hagytam el hűtlenül.
[23] Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől nem tértem el.
[24] Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől.
[25] Igazságom szerint jutalmazott meg az Úr, kezem tisztasága szerint, amit jól lát.
[26] A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen.
[27] A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz.
[28] Az elesett népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod.
[29] Mert te gyújtasz nekem mécsest, Uram; az én Istenem fénysugarat küld nekem a sötétbe.
[30] Veled a rablóknak is nekirontok; ha Isten segít, a kőfalon is átugrom.
[31] Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek.
[32] Van-e Isten az Úron kívül? Van-e kőszikla Istenünkön kívül?
[33] Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat.
[34] Lábamat a szarvaséhoz hasonlóvá teszi, magaslatokra állít engem.
[35] Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek.
[36] Oltalmazó pajzsodat átadtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám.
[37] Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim.
[38] Üldözöm és utolérem ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük.
[39] Szétzúzom őket, nem tudnak fölkelni, lábam elé hullanak.
[40] Fölruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat.
[41] Megfutamítottad ellenségeimet, és gyűlölőimet elpusztíthattam.
[42] Kiáltoznak, de nincs szabadító, az Úrhoz kiáltanak, de nem válaszol.
[43] Összezúzom őket, mint a szélhordta port, széttaposom, mint az utca sarát.
[44] Megmentesz engem a lázadó néptől, népek fejévé teszel engem. Olyan nép szolgál nekem, amelyhez nem volt közöm.
[45] Engedelmesen hallgatnak rám, idegenek hízelegnek nekem,
[46] mert elepedtek az idegenek, és reszketve bújnak elő rejtekükből.
[47] Él az Úr, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem!
[48] Bosszút áll értem az Isten, és népeket rendel alám.
[49] Megmentesz ellenségeimtől, sőt támadóim fölé emelsz, és megszabadítasz az erőszakoskodóktól.
[50] Ezért magasztallak, Uram, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek,
[51] mert nagy győzelmet adtál királyodnak, hűséges maradtál fölkentedhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.