[1] Ének. Kórah fiainak zsoltára.
[2] Nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék Istenünk városában, szent hegyén.
[3] Szépen emelkedik a Sion hegye az egész ország örömére az északi oldalon; a nagy király városa,
[4] melynek palotáiban úgy ismerik Istent, mint erős várat.
[5] Mert a királyok szövetkeztek, együttesen fölvonultak ellene,
[6] de amint meglátták, megdöbbentek, megrémültek és megfutamodtak.
[7] Reszketés fogta el őket, fájdalom, mint a vajúdó asszonyt,
[8] mint mikor a keleti szél összezúzza a tengerjáró hajókat.
[9] Amiről hallottunk, azt láttuk is a Seregek Urának városában, Istenünk városában: megtartja Isten örökre. (Szela.)
[10] Jóságodról elmélkedünk templomodban, ó, Isten.
[11] Nevedhez méltóan dicsérnek a föld kerekségén, Istenünk, jobbod csupa igazság.
[12] Örül Sion hegye, vigadoznak Júda leányai, mert igazságot osztasz.
[13] Járjátok körül Siont, kerüljétek meg, számláljátok meg tornyait!
[14] Jól nézzétek meg bástyáit, járjátok be palotáit, hogy beszélhessetek róla a jövő nemzedéknek.
[15] Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk örökkön-örökké, ő vezet minket mindhalálig.