[1] Dávid zsoltára. Emlékeztetőül.
[2] Uram, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban!
[3] Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed.
[4] Nincs ép hely testemen haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt.
[5] Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám.
[6] Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt.
[7] Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol.
[8] Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen.
[9] Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom.
[10] Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom.
[11] Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem.
[12] Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem.
[13] Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap.
[14] De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját.
[15] Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés.
[16] Mert benned reménykedem, Uram, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem!
[17] Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog – gondoltam –, ne lennének dölyfösek velem szemben!
[18] Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom.
[19] Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt.
[20] De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek.
[21] Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem.
[22] Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, ne légy távol tőlem!
[23] Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!