[1] Dávidé. Ne indulj haragra a gonoszok miatt, ne irigykedj a cselszövőkre!
[2] Mert hamar elhervadnak, mint a fű, elfonnyadnak, mint a zöld növények.
[3] Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz.
[4] Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!
[5] Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik:
[6] világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít.
[7] Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!
[8] Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!
[9] Mert a gonoszok kipusztulnak, de akik az Úrban reménykednek, azok öröklik a földet.
[10] Egy kis idő még, és eltűnik a bűnös, körülnézel, de nyomát sem találod.
[11] Az alázatosak öröklik a földet, és teljes békességet élveznek.
[12] Ármánykodik a bűnös az igaz ellen, és acsarkodik ellene.
[13] Az Úr nevet rajta, mert látja, hogy eljön majd a napja.
[14] Kardot rántanak a bűnösök, kifeszítik íjukat, hogy elejtsék az elesettet és szegényt, levágják az egyenes úton járókat.
[15] De kardjuk saját szívüket járja át, és íjaik összetörnek.
[16] Többet ér a kevés az igaznak, mint a gazdagság a sok bűnösnek.
[17] Mert a bűnösök karja összetörik, de az igazakat támogatja az Úr.
[18] Ismeri az Úr a feddhetetlenek életét, és örökségük megmarad örökké.
[19] Nem szégyenülnek meg a gonosz időben sem, jóllaknak az éhínség napjaiban is.
[20] De megsemmisülnek a bűnösök, elenyésznek az Úr ellenségei, még ha olyanok is, mint a viruló rétek, füstként enyésznek el.
[21] Kölcsönt kér a bűnös, és nem adja vissza, de az igaz könyörületes és adakozó.
[22] Akiket megáld az Úr, öröklik a földet, akiket megátkoz, elpusztulnak.
[23] Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki.
[24] Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja.
[25] Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált.
[26] Mindenkor könyörül, és kölcsönad, gyermeke áldott lesz.
[27] Kerüld a rosszat, tégy jót, és itt lakhatsz mindvégig.
[28] Mert az Úr szereti a jogosságot, és nem hagyja el híveit. Megőrzi őket mindenkor, a bűnösök utódait pedig kiirtja.
[29] Az igazak öröklik a földet, és ott laknak mindvégig.
[30] Bölcsen beszél az igaz ember szája, és a nyelve igazat mond.
[31] Isten törvénye van a szívében, nem ingadoznak léptei.
[32] Leselkedik a bűnös az igazra, és meg akarja ölni.
[33] De az Úr nem hagyja, hogy kezébe kerüljön, és nem engedi, hogy bűnösként elítéljék.
[34] Reménykedj az Úrban, maradj az ő útján! Ő felmagasztal, és öröklöd a földet; meglátod, hogy kiirtja a bűnösöket.
[35] Láttam egy erőszakos bűnöst: olyan volt, mint egy terebélyes zöldellő fa,
[36] de egyszer csak eltűnt, nem volt többé, kerestem, de nem lehetett megtalálni.
[37] Vigyázz, hogy feddhetetlen légy, ügyelj, hogy becsületes maradj, mert a jövő a béke emberéé!
[38] De a vétkesek mind megsemmisülnek, a bűnösök vége pusztulás.
[39] Az igazak segítséget kapnak az Úrtól, erőt a szükség idején.
[40] Megsegíti az Úr, megmenti őket, megmenti a bűnösöktől, megszabadítja őket, mert hozzá menekülnek.