[1] Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél,
[2] világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget,
[3] palotáját a vizek fölé építette, a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár.
[4] A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává.
[5] Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon.
[6] Mély vizekkel borítottad be, mint valami öltözettel, a hegyeken is állt a víz.
[7] Dorgálásodra lefutottak, mennydörgő szavadra elszéledtek.
[8] A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet készítettél nekik.
[9] Határt szabtál nekik, nem léphetik át, nem önthetik el újból a földet.
[10] Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között.
[11] Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják szomjukat.
[12] Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek.
[13] Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet.
[14] Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből,
[15] és bort, amely felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét.
[16] Jóllaknak az Úr fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett,
[17] ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik.
[18] A magas hegyeken a zergék, a sziklákon a mormoták találnak búvóhelyet.
[19] Te alkottad a holdat, hogy jelezze az ünnepeket, és a napot, amely ismeri pályáját.
[20] Ha sötétséget támasztasz, éjszaka lesz, amikor nyüzsög az erdő mindenféle vadja,
[21] az oroszlánok zsákmányért ordítanak, Istentől követelve eledelt.
[22] Ha felragyog a nap, visszahúzódnak, és tanyáikon heverésznek.
[23] Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig.
[24] Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel.
[25] Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok.
[26] Ott járnak a hajók, és a Leviatán, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele.
[27] Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt.
[28] Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal.
[29] Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és ismét porrá lesznek.
[30] Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföldeket.
[31] Dicsőség legyen az Úrnak örökké! Örüljön alkotásainak az Úr!
[32] Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek.
[33] Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek.
[34] Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az Úr előtt.
[35] Vesszenek ki a földről a vétkesek, ne legyenek többé bűnösök! Áldjad, én lelkem, az Urat! Dicsérjétek az Urat!