[1] A karmesternek: Dávid zsoltára.
[2] Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr.
[3] Az Úr megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön, nem engedi át ellenségei dühének.
[4] Az Úr enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik.
[5] Ezt mondom: Uram, légy kegyelmes hozzám! Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened!
[6] Ellenségeim rosszat mondanak rólam: Mikor hal már meg, mikor vész ki a neve?
[7] Aki eljön meglátogatni, hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli.
[8] Mindazok, akik gyűlölnek, egymás közt sugdolóznak, és rosszat gondolnak rólam:
[9] Gyógyíthatatlan betegség támadta meg, nem kel föl többé onnan, ahol fekszik!
[10] Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt.
[11] De te, Uram, légy kegyelmes, segíts fel engem, hadd fizessek meg nekik!
[12] Abból tudom meg, hogy kedvelsz, ha nem ujjonghat rajtam ellenségem,
[13] engem pedig megtartasz, mert feddhetetlen vagyok, és színed elé állítasz örökre.
[14] Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen.