<Zsoltárok 120

[1] Zarándokének. Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltok, és ő meghallgat engem.

[2] Uram, ments meg engem a hazug ajkaktól és a csalárd nyelvtől!

[3] Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni, te csalárd nyelv?

[4] A hős hegyes nyilait rekettye parazsával!

[5] Jaj nekem, mert Mesekben kell tartózkodnom, Kédár sátrai közt kell laknom!

[6] Régóta lakom már együtt a békesség gyűlölőivel.

[7] Én békét akarok, de amint megszólalok, ők mindjárt harcra készek.