[1] A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg.
[2] Ments meg ellenségeimtől, Istenem, védj meg támadóimtól!
[3] Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől!
[4] Mert ólálkodnak körülöttem, életemre törnek a hatalmasok, pedig se bűnöm, se vétkem, ó, Uram!
[5] Bár nincs semmi bűnöm, sietnek, hogy rám rontsanak. Serkenj föl, jöjj ide, láss meg!
[6] Hiszen te vagy, Uram, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! (Szela.)
[7] Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.
[8] Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki.
[9] De te, Uram, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket.
[10] Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram.
[11] Szeretetével jön felém Istenem. Még megengedi Isten, hogy lássam ellenségeim vesztét.
[12] Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosókká hatalmaddal, taszítsd el őket, Uram, mi pajzsunk!
[13] Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek!
[14] Végezz velük haragodban! Végezz velük, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg az egész földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon! (Szela.)
[15] Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.
[16] Ennivaló után kóborolnak, és ha nem laknak jól, vonítanak.
[17] Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok.
[18] Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!