[1] Uram, megtorlás Istene, megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva!
[2] Emelkedj fel, földnek bírája, fizess meg a gőgösöknek tetteikért!
[3] Uram, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni?
[4] Hangoskodnak, kihívóan beszélnek, kérkednek a gonosztevők.
[5] Tiporják, Uram, népedet, nyomorgatják örökségedet.
[6] Gyilkolják az özvegyet és a jövevényt, megölik az árvákat.
[7] Azt gondolják, nem látja az Úr, nem veszi észre Jákób Istene.
[8] Térjetek észhez, ti, ostobák a nép között! Ti, esztelenek, mikor jön meg az eszetek?
[9] Aki a fület alkotta, az ne hallana? Aki a szemet formálta, az ne látna?
[10] Aki népeket fenyít meg, az ne büntetne? Hiszen ő tanítja ismeretre az embert!
[11] Az Úr tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai.
[12] Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, Uram, és megtanítasz törvényedre,
[13] hogy megóvd a rossz napoktól, míg a bűnösöknek megássák a sírját.
[14] Nem taszítja el népét az Úr, nem hagyja el örökségét.
[15] Mert diadalra jut még a jog, és azt követi minden tiszta szívű ember.
[16] Ki kel védelmemre a gonoszok ellen? Ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben?
[17] Ha az Úr nem segített volna rajtam, én már a csend honában laknék.
[18] Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram, támogatott engem.
[19] Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.
[20] Vállalhatsz-e közösséget a romlottság ítélőszékével, mely a törvényesség látszatával nyomorúságot idéz elő?
[21] Az igaz embernek életére törnek, az ártatlan embert elítélik.
[22] De nekem az Úr a váram, Istenem az oltalmam és kősziklám.
[23] Ellenük fordítja saját gazságukat, megsemmisíti őket saját gonoszságuk által, megsemmisíti őket Istenünk, az Úr.