[1] A karmesternek: Dávid zsoltára.
[2] Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.
[3] Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.
[4] Nincs szó, és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik,
[5] mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak,
[6] amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján.
[7] Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi.
[8] Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt.
[9] Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.
[10] Az Úr félelme tiszta, megmarad örökké. Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak,
[11] kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is.
[12] Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges.
[13] A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg!
[14] A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen.
[15] Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram, kősziklám és megváltóm!