[1] Dávidé, abból az időből, amikor eszelősnek tettette magát Abímeleknél, aki aztán elkergette, ő pedig elment.
[2] Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.
[3] Az Úrral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek.
[4] Hirdessétek velem az Úr nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!
[5] Az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem.
[6] Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk.
[7] Kiáltott az elesett, az Úr meghallgatta, és minden bajából kiszabadította.
[8] Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.
[9] Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.
[10] Féljétek az Urat, ti, szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők.
[11] Az oroszlánok is sínylődnek és éheznek, de akik az Úrhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót.
[12] Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak benneteket az Úr félelmére.
[13] Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeretne jó napokat látni?
[14] Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot!
[15] Hagyj fel a rosszal, és cselekedj jót, törekedj békességre, és kövesd azt!
[16] Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat.
[17] Az Úr a gonosztevők ellen fordul, emléküket is kiirtja a földről.
[18] Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból.
[19] Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.
[20] Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr.
[21] Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük.
[22] Halálos veszedelem éri utol a bűnöst, megbűnhődnek, akik gyűlölik az igazat.
[23] Az Úr megváltja szolgái életét, és nem kell bűnhődnie senkinek, aki hozzá menekül.