[1] Dávid zsoltára. Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók.
[2] Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon.
[3] Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén?
[4] Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan.
[5] Áldást nyer az ilyen az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől.
[6] Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik. (Szela.)
[7] Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emelkedjetek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!
[8] Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban.
[9] Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emeljétek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!
[10] Ki az a dicső király? A Seregek Ura, ő a dicső király! (Szela.)