Skip to content
Opens in a new window
Listen to this chapter • 2:45

[1] Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez!

[2] De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban.

[3] Mert irigy lettem a kérkedőkre, látva a bűnösök jólétét.

[4] Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük.

[5] Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket.

[6] Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak.

[7] Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak.

[8] Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.

[9] Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet.

[10] Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavaikat, mint a vizet.

[11] Ezt mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek?

[12] Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen.

[13] De én hiába tartottam tisztán a szívemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban,

[14] mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel.

[15] Már arra gondoltam, hogy én is úgy beszélek, mint ők, de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét.

[16] Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem.

[17] Végül elmentem Isten szentélyébe, és megértettem, hogy milyen végük lesz.

[18] Bizony, sikamlós talajra állítottad és pusztulásba döntöd őket!

[19] Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt! Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben.

[20] Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram!

[21] Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm,

[22] akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat.

[23] De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet.

[24] Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz.

[25] Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban.

[26] Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!

[27] Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged!

[28] De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.

Zsoltárok — Chapters