[1] Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
[2] Így szóljanak az Úr megváltottai, akiket megváltott az ellenség kezéből,
[3] és összegyűjtött a különböző országokból; keletről, nyugatról, északról és délről.
[4] Vannak, akik bolyongtak a pusztában, úttalan utakon, nem találtak lakott várost.
[5] Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt a lelkük.
[6] De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő kimentette őket szorult helyzetükből.
[7] A helyes útra vezette őket, hogy lakott városba jussanak.
[8] Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
[9] mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket.
[10] Vannak, akik sötétségben ültek, a halál árnyékában, nyomorultan vasra verve,
[11] mert engedetlenek voltak Isten parancsával szemben, megvetették a Felséges döntését.
[12] Ezért szenvedéssel törte meg szívüket, elbuktak, nem volt segítőjük.
[13] De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő megszabadította őket szorult helyzetükből.
[14] Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte.
[15] Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
[16] mert betörte az érckapukat, és leverte a vaszárakat.
[17] Vannak ostobák, akiknek szenvedniük kellett vétkes életük és bűneik miatt.
[18] Minden ételtől undorodtak, már a halál kapuihoz jutottak.
[19] De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő megszabadította őket szorult helyzetükből.
[20] Elküldte igéjét, meggyógyította és a sír mélyéről kimentette őket.
[21] Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
[22] mutassanak be hálaáldozatot, beszéljék el ujjongva tetteit!
[23] Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a nagy vizeken végezték.
[24] Ezek látták az Úr tetteit, csodáit a mélységes tengeren.
[25] Szavára forgószél támadt, fölemelték őket a hullámok.
[26] Égig emelkedtek, majd a mélybe zuhantak, kétségbeestek a veszedelemben.
[27] Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett.
[28] De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő kiszabadította őket szorult helyzetükből.
[29] Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok.
[30] Örültek, amikor azok elsimultak, és a kívánt kikötőbe vezette őket.
[31] Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért és az emberekkel tett csodáiért!
[32] Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék a vének gyűlésében!
[33] A folyókat pusztává tette, a forrásokat sivataggá,
[34] a gyümölcstermő földet szikessé a rajta lakók gonoszsága miatt.
[35] A pusztában bővizű tavat árasztott, a szomjú földön forrásokat.
[36] Éhezőket telepített oda, akik várost alapítottak lakóhelyül.
[37] Mezőket vetettek be, és szőlőket ültettek, amelyek termést és gyümölcsöt hoztak.
[38] Megáldotta őket, és nagyon elszaporodtak, állatokban sem láttak hiányt.
[39] De azután megfogyatkoztak, és görnyedeztek az elnyomás, a baj és a gond miatt,
[40] amikor gyalázatot zúdított az előkelőkre, és úttalan pusztaságban kellett bolyonganiuk.
[41] De a szegényeket oltalmazza a nyomorúságban, nemzetségüket megszaporítja, mint egy nyájat.
[42] Látják a becsületesek, és örülnek, az álnokok pedig befogják szájukat.
[43] Aki bölcs, jegyezze meg ezeket, és értse meg az Úr kegyelmes tetteit!