[1] Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért!
[2] Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük?
[3] A mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit akart!
[4] A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai.
[5] Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak.
[6] Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak.
[7] Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukon.
[8] Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik és mindazok, akik bennük bíznak.
[9] Izráel, az Úrban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.
[10] Áron háza, az Úrban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.
[11] Akik félitek az Urat, az Úrban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő.
[12] Gondol ránk az Úr, meg fog áldani. Megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát.
[13] Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.
[14] Szaporítson meg titeket az Úr, titeket és fiaitokat!
[15] Áldjon meg titeket az Úr, aki az eget és a földet alkotta!
[16] Az egek az Úr egei, de a földet az embereknek adta.
[17] Nem a halottak dicsérik az Urat, nem azok, akik a csend honába tértek,
[18] hanem mi, mi áldjuk az Urat most és mindörökké. Dicsérjétek az Urat!