[1] A karmesternek: Dávid zsoltára.
[2] Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.
[3] Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.
[4] Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.
[5] Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.
[6] Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, mint amit fel tudnék sorolni.
[7] Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz.
[8] Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam.
[9] Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van.
[10] Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, Uram!
[11] Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt.
[12] Uram, ne vond meg tőlem irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen szüntelen!
[13] Mert annyi baj vett engem körül, hogy megszámlálni sem lehet. Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket, számosabbak hajam szálainál, és a szívem is elhagyott engem.
[14] Légy kegyelmes, Uram, és ments meg, Uram, siess segítségemre!
[15] Szégyenkezzen, piruljon mindenki, aki életemet el akarja venni! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek!
[16] Rettegjenek szégyenükben, akik hahotázva beszélnek rólam!
[17] Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Úr!
[18] Elesett és szegény vagyok, de gondol rám az Úr! Te vagy segítségem és megmentőm, Istenem, ne késlekedj!