[1] A karmesternek: Mély hangra. Dávid zsoltára.
[2] Segíts, Uram, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül.
[3] Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek.
[4] Irtson ki az Úr minden sima szájat és nagyokat mondó nyelvet!
[5] Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk, ki lehetne úrrá rajtunk?
[6] Most már fölkelek – mondja az Úr – a szegények elnyomása, az elesettek sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak.
[7] Az Úr ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek.
[8] Uram, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megoltalmazol ettől a nemzedéktől mindenkor,
[9] még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk, és az alávalóságot magasztalják is az emberek.