[1] A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Ászáfé.
[2] Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt!
[3] Kezdjetek zsoltárba, szólaltassátok meg a dobot, a szép hangú citerát és a lantot!
[4] Fújjátok meg a kürtöt újholdkor, holdtöltekor is, ünnepünk napján!
[5] Mert Izráelnek szóló rendelkezés ez, Jákób Istenének törvénye.
[6] Intelmül adta Józsefnek, amikor Egyiptom ellen vonult. Ismeretlen beszédet hallottam:
[7] Levettem válláról a terhet, keze megszabadult a kosárhordástól.
[8] Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. (Szela.)
[9] Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel!
[10] Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj!
[11] Én, az Úr vagyok a te Istened, aki fölhoztalak téged Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm!
[12] De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem.
[13] Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát.
[14] Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel!
[15] Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem.
[16] Az Úr gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana.
[17] A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól.