[1] Dávid imádsága. Figyelj rám, és hallgass meg, Uram, mert nyomorult és szegény vagyok!
[2] Tartsd meg életemet, mert én a te híved vagyok! Istenem, szabadítsd meg szolgádat, aki benned bízik!
[3] Légy kegyelmes, Uram, mert hozzád kiáltok mindennap.
[4] Örvendeztesd meg szolgád lelkét, mert utánad vágyódik a lelkem, ó, Uram!
[5] Mert te jó vagy, Uram, és megbocsátasz, nagyon szereted mindazokat, akik hozzád kiáltanak.
[6] Hallgass, Uram, imádságomra, és figyelj könyörgő szavamra!
[7] A nyomorúság idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.
[8] Nincs hozzád hasonló, Uram, az istenek között, műveidhez fogható nincsen.
[9] Eljön minden nép, amelyet alkottál, leborulnak előtted, Uram, és tiszteletet adnak nevednek.
[10] Nagy vagy te, csodákat teszel, te vagy Isten egyedül!
[11] Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet.
[12] Magasztallak, Uram, Istenem, teljes szívből, és tisztelem nevedet örökké.
[13] Hiszen annyira szeretsz engem, hogy a sír mélyéből is kimentettél.
[14] Istenem! Kevélyek támadtak rám, erőszakosok hada tört életemre, de nem számolnak veled!
[15] Pedig te, Uram, irgalmas és kegyelmes Isten vagy, hosszú a türelmed, nagy a szereteted és hűséged.
[16] Fordulj hozzám, légy kegyelmes! Adj erőt szolgádnak, segítsd meg szolgálóleányod fiát!
[17] Mutasd meg rajtam jóságod jelét, hadd lássák gyűlölőim, és szégyenkezzenek, mert te, Uram, megsegítesz és megvigasztalsz engem.