[1] Dávidé. Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?
[2] Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek.
[3] Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.
[4] Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában.
[5] Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem.
[6] Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az Úr sátrában, és éneket zengek az Úrnak.
[7] Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!
[8] Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé, szívem így válaszol: Színed elé járulok, Uram!
[9] Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!
[10] Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem.
[11] Uram, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak!
[12] Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek.
[13] De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén.
[14] Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!