[1] Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,
[2] az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!
[3] Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől.
[4] Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.
[5] Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal,
[6] sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.
[7] Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el.
[8] A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését.
[9] Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak,
[10] nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.
[11] Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon,
[12] kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.
[13] Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod a fiatal oroszlánt és a tengeri szörnyet.
[14] Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet.
[15] Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.
[16] Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.