[1] A karmesternek: Dávid zsoltára. Dicsérlek téged, Istenem, ne maradj néma!
[2] Mert bűnösök és alattomosok tátották fel szájukat ellenem, hazug nyelvvel beszélnek velem.
[3] Gyűlölködő szavakkal vettek körül, ok nélkül harcolnak ellenem.
[4] Szeretetemre vádaskodással felelnek, de én imádkozom.
[5] Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel a szeretetért.
[6] Állíts szembe vele egy bűnös embert, és vádló álljon jobbja felől!
[7] A törvénykezésből bűnösként kerüljön ki, még az imádsága is váljék vétekké!
[8] Kevés ideig éljen, tisztségét más kapja meg!
[9] Fiai maradjanak árván, felesége pedig özvegyen!
[10] Szüntelenül bolyongjanak és kéregessenek fiai, a romok között keresgéljenek!
[11] Foglalja le mindenét a hitelező, idegenek fosszák meg szerzeményétől!
[12] Senki se maradjon hűséges hozzá, senki se könyörüljön árváin!
[13] Irtsák ki az utódait, már a következő nemzedék feledje el nevüket!
[14] Még ősei bűnére is emlékezzék az Úr, anyjának vétkét se felejtse el!
[15] Legyenek ezek mindig az Úr előtt, emléküket pedig irtsa ki a földről!
[16] Mivel nem volt gondja arra, hogy másokkal szeretettel bánjon, hanem az elesett és szegény embert, a megtört szívűt halálba kergette.
[17] Szerette az átkot: érje is utol! Nem telt kedve az áldásban: maradjon is távol tőle!
[18] Magára vette az átkot, mint a ruhát: hatoljon bele, mint a víz, csontjaiba, mint az olaj!
[19] Az legyen ruhája, amely befedi, és öve, melyet állandóan visel!
[20] Ezzel büntesse meg vádlóimat az Úr, akik rosszat mondanak rólam!
[21] De te, Uram, Uram, tégy jót velem nevedért! Jóságos szereteteddel ments meg engem!
[22] Mert én elesett és szegény vagyok, a szívem is sajog bennem.
[23] Mint megnyúlt árnyéknak, úgy kell elmennem, elsöpörnek, mint a sáskát.
[24] Térdem rogyadozik a koplalás miatt, testem lefogyott, sovány.
[25] Gyalázatos lettem az emberek előtt, néznek rám, és fejüket csóválják.
[26] Segíts meg, Uram, Istenem! Szabadíts meg kegyelmesen!
[27] Hadd tudják meg, hogy ez a te kezed műve, hogy te tetted ezt, Uram!
[28] Ha ők átkoznak is, te megáldasz, ha rám támadnak, megszégyenülnek, szolgád pedig örülni fog.
[29] Vádlóimat borítsa gyalázat, lepje el őket a szégyen, mint egy köpeny!
[30] Hangos szóval magasztalom az Urat, és dicsérem őt a sokaság előtt,
[31] mert pártját fogja a szegénynek, megszabadítja a halálos ítélettől.