[1] Az ezráhi Étán tanítókölteménye.
[2] Uram, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet.
[3] Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég.
[4] Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
[5] Örökre fenntartom utódaidat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat! (Szela.)
[6] Az egek magasztalják csodáidat, Uram, hűségedet a szentek gyülekezetében.
[7] Mert ki van a fellegekben, aki egy sorba állítható az Úrral? Ki hasonló az Úrhoz az istenfiak között?
[8] Igen rettenetes az Isten a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazok között, akik körülötte vannak.
[9] Uram, Seregek Istene! Ki olyan erős, mint te, Uram? Hűséged körülvesz téged!
[10] Te uralkodsz a dühöngő tengeren; ha hullámai tornyosulnak, te lecsendesíted őket.
[11] Te zúztad szét Rahabot, halálra sebezve; erős karoddal szétszórtad ellenségeidet.
[12] Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti.
[13] Te teremtettél északot és délt, a Tábór és a Hermón a te nevedet zengi.
[14] Hatalmas a te karod, kezed erős, jobbod felséges.
[15] Igazság és jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár előtted.
[16] Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, Uram!
[17] Nevednek örvendeznek mindennap, és igazságod fölmagasztalja őket,
[18] mert te vagy díszük és erejük. Kegyelmed által emelkedik hatalmunk,
[19] mert az Úrtól van a pajzsunk, Izráel Szentjétől a királyunk.
[20] Egykor látomásban így szóltál híveidhez: Segítséget nyújtottam egy hősnek, kiemeltem a nép közül egy kiválasztottat.
[21] Megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt.
[22] Kezem állandóan vele lesz, karom erőssé teszi őt.
[23] Nem csalja tőrbe ellenség, nem nyomja el álnok ember.
[24] Kiirtom előle ellenségeit, és leverem gyűlölőit.
[25] Hűségem és szeretetem vele lesz, és nevem által emelkedik hatalma.
[26] Ráteszem kezét a tengerre, jobbját a folyókra.
[27] Így nevez majd engem: Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám!
[28] Én pedig elsőszülöttséggel ajándékozom meg, felséges lesz a földi királyok között.
[29] Örökké megtartom szeretetemet iránta, és szövetségem állandó lesz vele.
[30] Megőrzöm nemzetségét örökké, és az ő trónját, amíg csak meglesz az ég.
[31] Ha fiai elhagyják tanításomat, és nem élnek törvényeim szerint,
[32] ha megszegik rendelkezéseimet, és nem tartják meg parancsolataimat,
[33] akkor bottal büntetem meg őket vétkükért, és csapásokkal bűnükért.
[34] De szeretetemet nem vonom meg tőle, és nem csalom meg, mert hűséges vagyok.
[35] Nem szegem meg szövetségemet, nem másítom meg, ami a számon kijött.
[36] Megesküdtem egykor szentségemre, és nem fogok hazudni Dávidnak:
[37] Örökké lesz utódja, trónja előttem lesz, mint a nap,
[38] megmarad örökre, mint a hold, a fellegek közt lakó igaz tanú. (Szela.)
[39] Mégis eltaszítottad fölkentedet, megvetetted, és megharagudtál rá.
[40] Felbontottad a szolgáddal kötött szövetséget, porig aláztad koronáját.
[41] Mindenütt leromboltad kerítését, erős városait romba döntötted.
[42] Fosztogatja minden arra járó, csúffá lett szomszédai előtt.
[43] Fölemelted támadói jobbját, örömöt szereztél ellenségeinek.
[44] Még kardja élét is elvetted, hogy ne tudjon helytállni a harcban.
[45] Megfosztottad tisztaságától, trónját a földre döntötted.
[46] Megrövidítetted ifjúsága idejét, szégyennel borítottad el. (Szela.)
[47] Miért rejtőzöl el oly soká, Uram, miért lángol haragod, mint a tűz?
[48] Gondold meg, hogy mit ér az életem, milyen mulandónak teremtettél minden embert!
[49] Van-e olyan ember, aki életben maradhat, és nem lát halált, aki megmenekülhet a holtak hazájától? (Szela.)
[50] Hol vannak, Uram, régi kegyelmes tetteid, hűséged, amelyet esküvel fogadtál Dávidnak?
[51] Gondolj, Uram, szolgád gyalázatára, amit lelkemben szenvedek sok néptől!
[52] Mert gyaláznak ellenségeid, Uram, gyalázzák fölkented lába nyomát.
[53] Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen, ámen!