[1] A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke.
[2] Magasztalunk, ó, Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat.
[3] Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok.
[4] Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait! (Szela.)
[5] A kérkedőknek ezt mondom: Ne kérkedjetek! A bűnösöknek pedig: Ne legyetek fennhéjázók!
[6] Ne legyetek olyan fennhéjázók, ne beszéljetek nyakasan, gőgösen!
[7] Mert nem keletről, nem nyugatról, nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás,
[8] hanem Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja.
[9] Mert pohár van az Úr kezében, tele habzó, fűszeres borral. Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét is le kell nyelni minden bűnösnek a földön.
[10] Ezt én mindenkor hirdetni fogom, és zsoltárt zengek Jákób Istenének.
[11] A fennhéjázó bűnösöket összetöröm, de az igazakat felmagasztalom!