<Zsoltárok 124

[1] Zarándokének. Dávidé. Ha nem lett volna velünk az Úr – vallja meg ezt Izráel! –,

[2] ha nem lett volna velünk az Úr, amikor ránk támadtak az emberek,

[3] akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, úgy fellángolt haragjuk ellenünk.

[4] Akkor elsodortak volna a vizek, átcsapott volna rajtunk az áradat.

[5] Átcsaptak volna rajtunk a tajtékzó vizek.

[6] Áldott az Úr, aki nem adott oda minket martalékul fogaiknak!

[7] Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. A tőr összetört, és mi megmenekültünk.

[8] A mi segítségünk az Úr nevében van, aki az eget és a földet alkotta.