[1] Ászáf zsoltára. Ó, Isten! Pogányok törtek örökségedre, meggyalázták szent templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet.
[2] Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, híveid testét a föld vadjainak.
[3] Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, mint a vizet, és nem temette el őket senki.
[4] Csúffá lettünk szomszédaink előtt, környezetünk gúnyol és kinevet.
[5] Uram, meddig tart még haragod? Meddig lobog tűzként indulatod?
[6] Töltsd ki lángoló haragodat a pogányokon, akik nem ismernek téged, az országokon, ahol nevedet nem hívják segítségül!
[7] Mert megemésztették Jákóbot, és lakóhelyét elpusztították.
[8] Ne ródd fel nekünk az elődök bűneit, siess felénk irgalmasan, mert igen elesettek vagyunk!
[9] Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te neved dicsőségéért! Ments meg minket, és nevedért bocsásd meg vétkeinket!
[10] Ne mondhassák a pogányok: Hol van az ő Istenük? Legyen nyilvánvalóvá előttünk, hogy bosszút állsz a pogányokon szolgáid kiontott véréért!
[11] Jusson eléd a foglyok sóhajtása, tartsd meg a halálraítélteket, mert hatalmas a te karod!
[12] Hétszeresen fizesd vissza szomszédainknak a gyalázatot, amellyel téged illettek, Uram!
[13] Mi pedig, a te néped, legelődnek nyája, örökké magasztalunk téged. Nemzedékről nemzedékre mondunk dicséretet neked.