[1] A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele.
[2] Valóban igazat beszéltek, ti, hatalmasok, és pártatlanul ítélkeztek az emberek fölött?
[3] Hiszen álnokságon jár az eszetek, arra törekedtek, hogy az országban erőszakkal érvényesüljetek.
[4] Pártütők a bűnösök, már amikor a világra jönnek, tévelygők a hazugok, amint megszületnek.
[5] Mérgük olyan, mint a kígyóméreg, olyanok, mint a süket vipera, amelynek oly tompa a füle,
[6] hogy nem hallja a kígyóbűvölőt, a varázslásban jártas igézőt.
[7] Istenem, törd össze szájukban a fogakat! Zúzd össze, Uram, az oroszlánok állkapcsát!
[8] Tűnjenek el, mint a szétfolyó víz! Ha lőni akarnak, nyilaik legyenek tompák!
[9] Járjanak úgy, mint a csiga, amely széjjelmállik, vagy mint az elvetélt magzat, amely nem látott napvilágot.
[10] Mielőtt tüske nőne cserjéteken, ragadja el a forgószél, akár élő, akár elszáradt.
[11] Örül az igaz, ha látja a megtorlást, lába a bűnösök vérében fürdik.
[12] Az emberek pedig ezt mondják: Mégis van az igaznak jutalma! Mégis van Isten, aki igazságot tesz a földön!